Nem vagy itt.
Kezem könnyebb így,
de a hiány zajától
nem hallom a felgyűlt rosszat,
mit a közelség az arcomba tolt,
s a távolságnak ürítenie kéne.
Ha csak fekhetnénk együtt,
ha nem hívnának más utak,
ha nem lenne kötelesség,
ha csak te lennél és én,
játszhatnánk tovább a napokat.
Körülmény.
A való élet.
A szívem tudja, hogy te vagy Ő,
csak a hétköznap ingat fejet.
Csal a szeretet,
késheggyel szépíti meg
a nehéz részeket.
