Az előbb megnéztem egy előadást, amire a barátnőm hívott, és amire Cseh Tamás neve hallatán gondolkodás nélkül igent mondtam. Én állat. Cseh Tamás dalait tiszteletből mjuzikelre dolgozták. Vagy ilyesmi. És amikor a srác azt énekelte (persze hamisan és iszonyatosan rossz előadásmódban), hogy éltek-e még fehér babáim, arra gondoltam, hogy jobb nekik, ha már meghaltak, és én is mindjárt követem őket a föld alá. Amikor a jogok tulajdonosa eladja a felhasználhatóságot, nem nézi meg, hogy kinek és mire adja oda Cseh Tamás dalait? Vagy megnézte, de elég jónak találta? Vagy csak én gondolom azt, hogy nem kéne mindenből szart gyártani? (Arról nem is beszélve, hogy néha még a szarból is lehet még szarabbat, óje.)
Aztán a kedvenc pékségemben (ahol még melegebb volt, mint a 33 fokos utcán) meghallgathattam, hogyan zsebelt ki a bolt előtt két srác egy harmadikat, persze úgy, hogy az észre se vette. A kiszolgáló a vállát vonogatta: úgy kell neki. Vajon őt is kizsebelik majd egyszer hasonló módon?
