HTML

fel lehet-e ébreszteni egyszerKét

- és vajon érdemes-e -

szerelmetes

végső igazságok

2010.03.10. 08:36 Két (törölt)

Kedves Aszimmetria!

Gondolkodtam azon, amit kértél, és rájöttem, hogy igazán jó választ csak akkor tudnék adni, ha újra elolvasnám és kijegyzetelném az összes könyvet, amit az elmúlt 4 évben olvastam. Sajnos (vagy nem sajnos, mert erre is olvastam jó magyarázatot:) az én agyam egyáltalán nem jegyzi meg a dolgokat konkrétan, inkább felhalmozza az információt, leszűri a következtetést, majd kidob mindent, ami csak a helyet foglalná.

Azt hiszem, nem leplek meg azzal, ha azt mondom, hogy az emberek egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat állítanak, néha egy időben is, egyszerre megjelenő könyvekben, cikkekben vagy bármilyen írásos anyagban, néha csak évszázadok különbségével. Erről mindig az az alappélda jut eszembe, hogy amíg nem tudták, hogy a Föld gömbölyű, addig mindenki laposnak hitte. Szerintem ugyanez igaz lehet bármire... a mostani, fejlett társadalomban ugyan már úgy tűnik (bizonyára akik a Föld lapossága idején éltek, szintén úgy vélték), hogy nagyjából feltérképeztük a világot, a tudományok teljes mellszélességgel állítanak "bebizonyított" tényeket, de igazság szerint csak azt tudják bebizonyítani, hogy általánosságban (vagyis az esetek döntő többségében), bizonyos körülmények között igaz valami.

Ha nem akarok politikus lenni, és valóban válaszolni szeretnék a kérdésedre, akkor most jönne az, hogy honnan veszem ezeket én, és honnan veszem azt, hogy az embereknek azért kell valamit bebizonyítaniuk, mert akkor biztonságban érzik magukat. Csakhogy én sem tudok erre valódi bizonyítékot adni, mint ahogy mások sem tudnák megtámogatni az ellenvéleményüket. SZÁMOMRA bizonyított tény, hogy a legtöbb ember folyamatosan válaszokat szeretne kapni az élet alapvető kérdéseire, én is így voltam ezzel nemrég, csak én eljutottam arra a pontra, amikor rájöttem, hogy valódi, végleges, minden körülmények között igaz választ semmire sem kaphatok, így meg kell elégednem azzal a tudattal, hogy egyszerűen nincsenek konkrét válaszok, csak vélemények vannak, és hogy az egyetlen végső válasz a dolgokra az, hogy egyetlen dolog biztos: a változás. Nem tudom, hogy csak én nem vagyok-e annyira okos, hogy átlássam a világot, vagy senki sem tudja átlátni, hiába hiszi - én azért erre az utóbbira tippelek:). Az én végső igazságom tehát az, hogy élek, mert megszülettem és élnem kell, de nem töltöm az időm többé olyan dolgok megfejtésével, amiket nem tudok megfejteni. Persze ettől még a világ érdekes, minden új ötlet érdekel, de én azzal járok a legjobban, ha azokkal a dolgokkal foglalkozom, amik közvetlenül körülöttem vannak. Bizonyos nekem tetsző véleményeket elfogadok másoktól, de mivel sosem hiszem, hogy bárki tévedhetetlen lenne, ezért az ellenvéleményt is elolvasom mindig (na ilyenkor szokott kiderülni, hogy általában mindkét félnek igaza van  - jobban mondva igaza LEHET - vagy egyiknek sincs, kinek hogy tetszik:). Ezért olvasok mostanában például gyereknevelési és pszichológiai könyveket, mert ezek segíthetnek nekem a saját életem rendbetételében - más kérdés, hogy még egyetlen olyan könyvet sem találtam, aminek minden sorával egyetértettem volna. Sokszor eszembe jut, hogy megírhatnám a saját elképzelésem, ami bizonyára a sok elolvasott könyv és megélt tapasztalat konklúziója lenne, de mivel engem jobban érdekel a tanulás, mint a tanítás, ezért csak ide írogatok magánvéleményt, meg a gyerekeimnek szoktam elmondani a véleményem, de még nekik is mindig hozzáteszem, hogy ezt gondolom én, vagy hogy ezt gondolják mások, de a saját igazságaikra nekik kell rájönniük.

És itt tudok válaszolni talán a biztonságérzetes kérdésedre. Számomra (és gondolom a legtöbb pszichológiával foglalkozó ember számára) egyértelmű, hogy az ember elsősorban biztonságot keres a világban, kapaszkodót, hogy minél kevesebb terhet kelljen vinnie, minél könnyebb életet élhessen, és tovább léphessen egy nyitottabb élet felé (Maslow piramis). Ehhez ki kell elégítenie azt a kényszert, ami a biztonságot keresi az emberben, és ezt az egyes emberek különböző módokon érik el. Például teszik úgy, hogy másokra támaszkodnak,  mások döntéseit követik, mások hitében hisznek, mert így nem kell saját véleményt kialakítaniuk. A saját vélemény eltávolít másoktól, magányossá tesz, hiszen a közösséget a közös dolog köti össze, közösen elfogadott igazság vagy közös cél, és ebben az eltérő magánvélemény nem fér el. Emiatt van annyiféle vallás, és egyre több, hiszen ma már bárki alapíthat vallást, ha elég erősen tudja átadni a saját hitét (vagy legalábbis a hite látszatát), akkor egyszercsak kisjézussá válhat, mert boldog lesz az összes biztonságkereső ember, hogy ez az ERŐ megmutatja nekik a "helyes utat".Arról nem is beszélve, hogy valódi vélemény kialakításához hatalmas tudással kell rendelkezni, ezt legfeljebb bizonyos témaköröben lehet elérni, de én a saját kedvenc témaköreimben azt tapasztaltam, hogy akármerre fordul az ember, mindig az a vége, hogy semmi sem biztos, mindig mindent meg lehet kérdőjelezni, és innentől csak egy lehetséges válasz, de nem végső bizonyíték. Biztonságérzet: amíg valamit nem fejeztem be, addig lóg a levegőben, bizonytalanságot áraszt, amit vagy elnyomok figyelemeltereléssel vagy önmagam lebutításával, vagy belekezdek a megoldásba, amit csak úgy fejezhetek be, ha elfogadok egy bizonyos véget. De hogyan fejezhetnék be olyan dolgot, amit nem is vagyok képes befejezni? Legfeljebb úgy, hogy eldöntöm: ez a vége.

Megpróbáltam még folytatni ezt a bejegyzést, de mivel már harmadszor töröltem ki, amit írtam, most befejezem. Beszélgessünk hozzászólásban, hátha találunk valami közös nevezőt - amit téged ismerve erősen kétlek:)) De nem baj, még nem unom - bár az igaz, hogy feleslegesnek tartom, mert végső igazságok nélkül ilyen nagy léptékű dolgokról beszélni maximum agytorna lehet. Viszont most én kérdezek tőled: kérlek, mondj nekem bármit, ami biztos, ami bizonyított TÉNY.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszerket.blog.hu/api/trackback/id/tr931827709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aszimmetria_ 2010.03.11. 10:46:56

Köszönöm, hogy ilyen alaposan kifejtve válaszoltad meg a kérdésemet: valóban sok érdekes dolgot írtál. Általában szeretek veled beszélgetni, hiszen élvezetesnek és hasznosnak is szoktam ezt találni, ahogyan erről többször volt is már szó.

Egyébként én nem tartanám annyira lehetetlen vállalkozásnak, hogy valami közös nevezőt találjunk, hiszen - ha jól értelek - te is hiszel egyetemes igazságokban, csak ez számodra éppen a "változás" ténye volna, vagy az, hogy végsősoron "nincsenek konkrét válaszok, csak vélemények."

Gondolom te is érzed, hogy ezek a kinyilatkoztatások legfeljebb tartalmukban különböznek a "kisjézusok" kinyilatkoztatásitól, abban viszont nem, hogy itt is végső igazságokról, a megtalálandó, és egyedül üdvözítő "helyes útról" van szó.

Persze nincs is ebben semmi meglepő. Hiszen hát azért egészen vad következményekhez vezetne, ha komolyan elhinnénk azt, hogy a vélemények között nincsenek igazabbak, és kevésbé igazabbak. Azzal kezded pl., hogy sokáig laposnak hitték a Földet (vannak egyébként, akik ma is így gondoljék) - szóval akkor most tényleg megállapíthatatlan lenne, hogy kinek van inkább igaza? Egyforma igazságtartalommal bírna az a vélemény, hogy Földünket elefántok tartják a hátán, és az is, hogy a Nap körül kering? Ez olyan képtelenségnek tűnik, hogy szinte biztosra veszem, hogy te sem gondolod így.

Az önálló vélemény pedig tényleg magányossá tesz valamennyire, de hát egyáltalán nem biztos, hogy legfőképp a népszerűségre fontos törekednünk. (Írtad, hogy nem vagy politikus, talán színész sem - így hát azért a sokaság tetszési indexe talán számodra sem bír feltétlenül túl nagy jelentőséggel.) Azért sem hiszem különben, hogy egész komolyan gondolnád ezt (ti., hogy véleményünket igazítsuk a mindenkori többségéhez), hiszen a blogbejegyzéseid sem erről a mentalitásról árulkodnak - épp ellenkezőleg, sokszor nagyon is egyedi meglátásaid vannak.

És ha valóban örömet szerezhetek ezzel neked, szívesen megemlítek pár olyan dolgot, ami tény - nem függ az akaratunktól, perspekítvánktól, vagy épp a felismerésére való hajlamunktól. (Bár elég triviális dolgok ezek, úgyhogy kötve hiszem, hogy túl sok újdonságot tudnál meg most tőlem...)

De pl:
2+2 = 4
Minden ember halandó.
Türelmetlenkedni rossz dolog.

Ezek voltak az első gondolatok, amik eszembe jutottak a bejegyzésedről, amit tényleg különösen gondolatébresztőnek találtam, úgyhogy még egyszer megköszönöm.

Két (törölt) 2010.03.15. 04:39:30

Ne haragudj, hogy nem válaszoltam idáig, most érzem úgy, hogy van erőm végiggondolni ezt az egészet. Elég régóta nem foglalkozom már ezekkel a gondolatokkal, most elő kell vennem az akkori érveimet:)

Tehát először is, igazad volt, valóban nem lesz nehéz a közös nevező, mivel nagyjából egyetértek veled:)) Én már hiszek abban, hogy nem tudhatjuk semmiről, hogy igaz-e, mármint hogy valóban, minden körülmények között igaz, és főleg, hogy nem bővíthető igazság, vagyis végső következtetés. Viszont a helyes út... hát ha teljesen pontos akarok lenni, akkor azt kell mondjam, nem hiszek az egyedüli helyes útban, abban hiszek inkább, hogy minden egyes embernek magának kell megtalálnia a helyes útját, és lehet, hogy neki olyan a helyes, amit én mondjuk rossz szemmel nézek. Sőt, még az is lehet, hogy nekem van igazam, amikor azt mondom egy lustának: hé, kelj fel, nem lesz neked jobb ettől, hogy folyton fekszel, csak elodázod a feladatokat (szerintem ez elég egyértelmű igazság), de mégis ő választ, és ha neki az a helyes, akkor az. Hogy majd később rájön arra, hogy nekem volt igazam, az már egy másik történet, és hát ki tudja, talán arra jön rá, hogy nem is volt igazam:) Hiszen biztos vagyok abban, hogy én sem tudom átlátni annyira a dolgokat, hogy minden szempontot figyelembe vehessek.

Ami meg az igazságaidat illeti:

A matematikai egyenletet nem tudom megcáfolni, mert nem rendelkezem elég tudással ehhez, mondjuk inkább felteszem a kérdést: miért biztos az, hogy 2+2=4?
Minden ember halandó. Hát ezt még józan ésszel végiggondolva sem tartom biztosnak. Pl mi van akkor, ha azért halunk meg, mert már a fogantatásunk előtt mindenki biztos abban, hogy mindenki meghal, és ez egy közös szuggesztió, és a közös hit eredményezi mindenkinél? Simán lehet, hogy vannak többezer éves emberek, akik mondjuk megfejtették a titkot...
Türelmetlenkedni rossz dolog. Hát ez sem egyértelmű. Hiszen ezer olyan helyzet lehetséges, amikor éppen a türelmetlenség vezet valakit olyan eredményhez, ami segíti őt abban, hogy hosszú távon boldog lehessen. Tudod, én ebben is hiszek, hogy a rövid távú örömök azért nem érik meg, mert rövid távúak:) Vagyis pl egy türelmetlen lépés, hirtelen változtatás egy apróság miatt, közelebb vihet minket a célhoz. Persze kevés eset van, amikor előre meg lehet mondani, hogy érdemes-e várni (mert persze van olyan, amikor a türelmetlenséggel sok jót veszíthetünk), de szerintem én a türelmetlenségem nélkül sok teljesen felesleges "beágyazódásba" hoztam volna magam, míg így néha pillanatok alatt oldok meg régóta fennálló problémákat... nem tudom, hogy a természetem vagy a szívem szól ilyenkor, hogy na most már nem bírok várni, hogy javuljon valami, mindenesetre abban is biztos vagyok, hogy a döntéseink következményeit nagyon kevés esetben láthatjuk hosszú távra, vagyis akármit is cselekszünk, az lehet számunkra jó és rossz is. Jó, azzal egyetértek, hogy kell némi józan megfontolás a dolgokhoz, de semmiképpen nem mondanám, hogy ez egyetemes igazság lenne.

De válaszolhattam volna úgy is, mint Szókratész (legalábbis, ami a kérdést illeti, bár ez itt igen egyszerű kérdés): miért vagy biztos ezekben a dolgokban?
süti beállítások módosítása