Kedves Aszimmetria!

Gondolkodtam azon, amit kértél, és rájöttem, hogy igazán jó választ csak akkor tudnék adni, ha újra elolvasnám és kijegyzetelném az összes könyvet, amit az elmúlt 4 évben olvastam. Sajnos (vagy nem sajnos, mert erre is olvastam jó magyarázatot:) az én agyam egyáltalán nem jegyzi meg a dolgokat konkrétan, inkább felhalmozza az információt, leszűri a következtetést, majd kidob mindent, ami csak a helyet foglalná.

Azt hiszem, nem leplek meg azzal, ha azt mondom, hogy az emberek egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat állítanak, néha egy időben is, egyszerre megjelenő könyvekben, cikkekben vagy bármilyen írásos anyagban, néha csak évszázadok különbségével. Erről mindig az az alappélda jut eszembe, hogy amíg nem tudták, hogy a Föld gömbölyű, addig mindenki laposnak hitte. Szerintem ugyanez igaz lehet bármire... a mostani, fejlett társadalomban ugyan már úgy tűnik (bizonyára akik a Föld lapossága idején éltek, szintén úgy vélték), hogy nagyjából feltérképeztük a világot, a tudományok teljes mellszélességgel állítanak "bebizonyított" tényeket, de igazság szerint csak azt tudják bebizonyítani, hogy általánosságban (vagyis az esetek döntő többségében), bizonyos körülmények között igaz valami.

Ha nem akarok politikus lenni, és valóban válaszolni szeretnék a kérdésedre, akkor most jönne az, hogy honnan veszem ezeket én, és honnan veszem azt, hogy az embereknek azért kell valamit bebizonyítaniuk, mert akkor biztonságban érzik magukat. Csakhogy én sem tudok erre valódi bizonyítékot adni, mint ahogy mások sem tudnák megtámogatni az ellenvéleményüket. SZÁMOMRA bizonyított tény, hogy a legtöbb ember folyamatosan válaszokat szeretne kapni az élet alapvető kérdéseire, én is így voltam ezzel nemrég, csak én eljutottam arra a pontra, amikor rájöttem, hogy valódi, végleges, minden körülmények között igaz választ semmire sem kaphatok, így meg kell elégednem azzal a tudattal, hogy egyszerűen nincsenek konkrét válaszok, csak vélemények vannak, és hogy az egyetlen végső válasz a dolgokra az, hogy egyetlen dolog biztos: a változás. Nem tudom, hogy csak én nem vagyok-e annyira okos, hogy átlássam a világot, vagy senki sem tudja átlátni, hiába hiszi - én azért erre az utóbbira tippelek:). Az én végső igazságom tehát az, hogy élek, mert megszülettem és élnem kell, de nem töltöm az időm többé olyan dolgok megfejtésével, amiket nem tudok megfejteni. Persze ettől még a világ érdekes, minden új ötlet érdekel, de én azzal járok a legjobban, ha azokkal a dolgokkal foglalkozom, amik közvetlenül körülöttem vannak. Bizonyos nekem tetsző véleményeket elfogadok másoktól, de mivel sosem hiszem, hogy bárki tévedhetetlen lenne, ezért az ellenvéleményt is elolvasom mindig (na ilyenkor szokott kiderülni, hogy általában mindkét félnek igaza van  - jobban mondva igaza LEHET - vagy egyiknek sincs, kinek hogy tetszik:). Ezért olvasok mostanában például gyereknevelési és pszichológiai könyveket, mert ezek segíthetnek nekem a saját életem rendbetételében - más kérdés, hogy még egyetlen olyan könyvet sem találtam, aminek minden sorával egyetértettem volna. Sokszor eszembe jut, hogy megírhatnám a saját elképzelésem, ami bizonyára a sok elolvasott könyv és megélt tapasztalat konklúziója lenne, de mivel engem jobban érdekel a tanulás, mint a tanítás, ezért csak ide írogatok magánvéleményt, meg a gyerekeimnek szoktam elmondani a véleményem, de még nekik is mindig hozzáteszem, hogy ezt gondolom én, vagy hogy ezt gondolják mások, de a saját igazságaikra nekik kell rájönniük.

És itt tudok válaszolni talán a biztonságérzetes kérdésedre. Számomra (és gondolom a legtöbb pszichológiával foglalkozó ember számára) egyértelmű, hogy az ember elsősorban biztonságot keres a világban, kapaszkodót, hogy minél kevesebb terhet kelljen vinnie, minél könnyebb életet élhessen, és tovább léphessen egy nyitottabb élet felé (Maslow piramis). Ehhez ki kell elégítenie azt a kényszert, ami a biztonságot keresi az emberben, és ezt az egyes emberek különböző módokon érik el. Például teszik úgy, hogy másokra támaszkodnak,  mások döntéseit követik, mások hitében hisznek, mert így nem kell saját véleményt kialakítaniuk. A saját vélemény eltávolít másoktól, magányossá tesz, hiszen a közösséget a közös dolog köti össze, közösen elfogadott igazság vagy közös cél, és ebben az eltérő magánvélemény nem fér el. Emiatt van annyiféle vallás, és egyre több, hiszen ma már bárki alapíthat vallást, ha elég erősen tudja átadni a saját hitét (vagy legalábbis a hite látszatát), akkor egyszercsak kisjézussá válhat, mert boldog lesz az összes biztonságkereső ember, hogy ez az ERŐ megmutatja nekik a "helyes utat".Arról nem is beszélve, hogy valódi vélemény kialakításához hatalmas tudással kell rendelkezni, ezt legfeljebb bizonyos témaköröben lehet elérni, de én a saját kedvenc témaköreimben azt tapasztaltam, hogy akármerre fordul az ember, mindig az a vége, hogy semmi sem biztos, mindig mindent meg lehet kérdőjelezni, és innentől csak egy lehetséges válasz, de nem végső bizonyíték. Biztonságérzet: amíg valamit nem fejeztem be, addig lóg a levegőben, bizonytalanságot áraszt, amit vagy elnyomok figyelemeltereléssel vagy önmagam lebutításával, vagy belekezdek a megoldásba, amit csak úgy fejezhetek be, ha elfogadok egy bizonyos véget. De hogyan fejezhetnék be olyan dolgot, amit nem is vagyok képes befejezni? Legfeljebb úgy, hogy eldöntöm: ez a vége.

Megpróbáltam még folytatni ezt a bejegyzést, de mivel már harmadszor töröltem ki, amit írtam, most befejezem. Beszélgessünk hozzászólásban, hátha találunk valami közös nevezőt - amit téged ismerve erősen kétlek:)) De nem baj, még nem unom - bár az igaz, hogy feleslegesnek tartom, mert végső igazságok nélkül ilyen nagy léptékű dolgokról beszélni maximum agytorna lehet. Viszont most én kérdezek tőled: kérlek, mondj nekem bármit, ami biztos, ami bizonyított TÉNY.