Ide most beírok egy új bejegyzést. Mert itt volt az, ami a vége lett volna, de mégse lett, mert... mert rájöttem, hogy nálam szinte soha semminek nincs vége, csak szeretném lezárni a dolgokat, de valójában a (nagyon kevés) számomra igazán értékes dolgot sosem zárom le, egyszerűen csak tovább élek - máshogy, de mindig helyet adva a múltból felmerülő bárminek vagy bárkinek, amit/akit szeretek.
És hát vége az sosincs, de ide mindenképpen húznom kell egy vonalat. Mert itt volt a vége, valaminek a vége, ami rossz volt, amiből megint a teljesebb önmagam felé kellett lépnem. És ez meg is történt.
