Elmentünk a gyerekszigetre, ha már van két gyerekem, meg van ilyen sziget. Nem tudom, mire számítottam, leginkább nem gondoltam bele eléggé, és hát ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Persze a fiúk nem értették, hogy miért nem érzem jól magam, és miért nézek álmatagon, amikor a pasas a mikrofonba üvölti: egy óra múlva újra játék, csak három pöttyös túrórudi papírt kell összegyűjteni, és lehet nevezni! Aztán megkérdezték egy játékban a gyerekektől: hogy hívják pöttyös kapitányt? A jó válasz a pöttyös kapitány.
A nap egyetlen igazán jó pillanata az volt, amikor Domek megállapításra jutott a bárányokkal kapcsolatban.
- Anya, szerintem ezek a birkák nem örülnek, amikor simogatják őket.
- Miből gondolod ezt?
- Hát mert azt mondják, hogy neeee.
.........
Meg ez, mert idáig jutottam miatta:
