Sándorjózsef leáldozott, eljött Benedek napja, mi meg elmentünk a Duna plázába legókiállításra. Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy bulit csinálnak ebből, persze baromi sokan voltak, és színvonalas, tényleg (28-ig még megnézhető). A legjobban Einstein tetszett, én is csináltam képeket, de mivel pillanatnyilag se kártyaolvasóm, se kábeleim, ezért csak a netről tudtam leszedni:
Volt még ott kalóz- és vikingélet, meg mindenféle város mozgó részekkel, valaki megcsinálta a Clark Ádám teret a Lánchíddal, alagúttal, siklóval, hát mondjuk az annyira nem tetszett, szerintem ha valaki ilyen sok munkát meg időt fektet valamibe, akkor legyen tökéletes, különben mi értelme van.
Játszani számítógépes játékokkal lehetett, persze ezek is a lego-sorozatból voltak, de ami ennél érdekesebb, az a technic-bemutató volt. Egy pár fiatal irányította a dolgokat, volt skorpió, ami érzékelte a feje előtt lévő kezet, és azonnal lecsapott a farkával, volt "egyszerű" robot meg autó, sőt, volt egy gitár is, ami tényleg működött, persze nem húros módszerrel. A fiaim szerintem még kicsik az ilyesmihez, mégis nagyon érdekelte őket, hogyan is működnek ezek a játékok, nagy nehezen még a félelmeiket is sikerült legyőzni, és fel merték tenni a kérdéseiket. Erre az egyik srác olyan magyarázatba kezdett, hogy én is kábé minden második szót értettem. Elhangzottak olyan szavak, hogy nxt, bluetooth, ami viszont nagyon érdekes volt számomra, hogy ők maguk készítették ezeket a játékokat. Simonyi Károly szakkollégiumos pólóban voltak, és mint kiderült, magánszorgalomból foglalkoznak robotikával, az csak plusz, hogy a lego az alkatrészek miatt megkönnyíti a dolgukat. Aztán megjött apa, Domek éppen felnézett a gitárral a kezében, megjelent egy félmosoly az arcán, és annyit mondott: szia apa, Beni viszont vad vágtával vetette magát az apja nyakába.
Igazából nagyon nyomasztott ez a hely a benne lévő emberekkel együtt. Én komolyan szeretnék jobban közéjük tartozni, kevésbé rossz szemmel nézni a sokszor bárgyú életüket, de egyelőre még nagyon is ott van bennem a kritika, ami ezeknek a kimért, hideg, élettelen és tökegyforma embereknek szól. Aztán lehet, hogy csak a hely és az üzletek csillogása keltett mindenkiben rossz érzést, bennem biztosan.
