Á, most jönnek az álmok. Lassan megtanulom a sorrendet:) Érdekes dolog megbeszélni valamit, amit ébren nem lehet, és arra ébredni, hogy valaki láthatatlanul a fülembe súg.
Az egyik kép ideégett a szemem mögé, nagyon szeretném fényképen látni. Fekete-fehér kép és köd is van, szürke minden, benne egy férfi, akivel beszélgetek. Ő félig elfordítja a testét, a feje kicsit lehajtva, komor, keze a zsebében. Valamit keres benne, látszik a kéztartásán, vagy csak tudom, hogy ezt teszi. A szája csukva, pedig mond valamit, vagy csak én hallom úgy, mintha beszélne hozzám? Azt hiszem, máshogy mondja, amit tényleg mondani akar, nem a szájával. Én meg úgy figyelek, hogy szinte kiesek magamból. Mert érteni szeretném.
