Úristen, micsoda érzések kavarognak bennem!! Tudtam, hogy nehéz, közben is éreztem, de azt gondoltam, hogy van miért csinálni, hogy a jövő nagyon, de nagyon szép lehet, és biztos az is lett volna... ő nem bírta, de én még bírtam volna terhelést:) De így is jó, ha már ez lett, mert olyan könnyű és vidám vagyok, mint már régen nem.
Sokminden eszembe jutott még erről, egy csomó dolgot megértettem közben magamról, a NŐségemről és mindenféle régi berögződésről, de most csak a legfontosabbat írom le: egyetlen pillantot sem változtatnék meg, és a szeretetem sem változott, valószínűleg nem is fog, de most olyan boldog vagyok, hogy azt ki se tudom fejezni. Nem félek semmitől, mert én, Selényi Judit, teljesen egyedül is megállok a lábamon, sőt a gyerekeimet is fel tudom nevelni, vagyis három ember helyett is elég erős vagyok. És ez így most WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!:))
És most elmegyek moziba:)
