most őszintén...minek szólnék, ha úgyis kiszeded?

Úgy döntöttem, hogy nem olvasom többé, amiket írsz. Nem látom semmi értelmét. Mert az egy dolog, hogy nagyon máshogy gondolkodunk, de az biztos, hogy egyáltalán nincs szükségem arra a negativitásra, ami belőled árad felém. Kritizálom én saját magamat éppen eleget, és nem hiszem, hogy bármin is segít a te hozzáállásod.

Értsd meg a miértet. És a többi akkor nem is számít.

Már hogy ne számítana a stílus... az egyik legnagyobb gyengém a meggondolatlan szókimondás. És mivel ezt tudom magamról, ezért évek óta tanulok JÓL igazat mondani. Mert mindent meg lehet mondani, de nem mindegy, hogy hol, mikor, hogyan. Mert persze ha meg akarok bántani valakit, akkor az gondolkodás nélkül is megy, csak úgy a szemébe kell mondanom azt, amit róla gondolok, de ha a célom az, hogy segítsek neki változtatni a hibákon, akkor jobban teszem, ha előbb gondolkodom, hogy milyen módon tudom ezt elérni, és csak azután beszélek vele.
Más kérdés, hogy nekem sosem célom, hogy megbántsak valakit...

Ajaj:D
Én már összerezzenek, ha azt hallom, hogy mindent meg lehet mondani, csak nem mindegy, hogyan. Tudniillik gyerekkorom óta csak ezt szajkózza nekem a legtöbb ember... Hiába, na, mocskos a stílusom. Merhogy én csak egyféleképpen tudok igazat mondani. Úgy bele a közepébe. És nem érdekel, ki mit gondol erről. Ilyen vagyok, akinek nem tetszik, hát...kapja be.:DDD (ezt most csak úgy. semmi személyes)Tudom, van, aki az ilyesmit sértésnek veszi, dehát...a francba avval a gyenge lelkével:DDD Meg aztán, hogyha állandóan az illemnek megfelelő szavakat keresgélném, hogyismondjam, az valahogyan nem én lennék, hanem egy olyan valaki, aki meg arar felelni mindenféle elvárásnak.
Amúgy én meg azt tartom, hogy nem az számít, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki.

Hát tudod, engem sokat szidtak már életemben, és ugyan egész jól megszoktam, de egyáltalán nem élveztem. Tulképpen immunis vagyok már rá, de azért nem vagyok annyira hülye, hogy hagyjam, hogy bántsanak - akár csak verbálisan is. Petitől egy egészen másféle, sokkal nyugodtabb és szebben beszélős (közben nagyon is őszinte) életet kaptam, ez viszont nagyon is jól esik. Már értem és érzem a kettő közötti különbséget, és nem szeretnék már visszatérni abba a régi életembe. És azt sem hagyom senkinek, hogy úgy bánjon velem, ahogy régebben bántak - na meg azt se felejtsük el, hogy én is bántam így másokkal, de többé nem teszem.
Ami meg téged illet: tőlem nyugodtan lehetsz bunkó - csak én ne lássam, és persze nem fogom hagyni, hogy velem vagy a szeretteimmel így beszélj. Bármilyen lehetsz - legfeljebb én nem fogom tolerálni, és nem, nem kapom be, egyszerűen csak nem állok veled szóba. Úgyhogy szerintem itt fejezzük be, minden jót, szia.