Azt mondják az okosok, hogy a zenét nem kell elemezni, külön hallani, csak át kell élni, érezni. Hát engem őszintén szólva nem nagyon izgat, hogy hogyan kell, van, hogy egyben fog meg egy szám, de az ritka, gyakoribb, hogy külön hallom a hangokat, hangszereket, de legfőképpen az énekhangot, és ha ezek valamelyike megtetszik, akkor szívesen hallgatom máskor is. Ebben az ének hangszíne tetszik igazán.
Mikor a szigeten leléptem a Moby koncertről, mindenki hülyének nézett, akivel együtt voltunk. Akkor este ők voltak a nagy sztárok, de én már a második számtól nagyon untam, így aztán átmentem a világzenei színpadhoz, ahol azóta sem tudom, hogy kit láttam, de nagyon tetszett. Nekem Moby háttérzene, néha jók a klippek, nincs semmi, amiért érdemes lenne élőben hallgatnom. Ja és valami ilyen volt az, ami tetszett, talán éppen ő:
