Azt mondják az okosok, hogy szabaduljunk meg a haragtól, mert emésztő, és csak annak fáj, aki érzi, annak nem, aki miatt támad az érzés.

Azt még sosem olvastam vagy hallottam sehol (vagy csak nem vettem észre, hogy ezt olvasom:), hogy a harag nagyon jó is tud lenni, bizonyos helyzetekben segít a dolgokat jobban megérteni, tiszta rálátást enged. Néha kifejezetten erre van szükség a problémamegoldáshoz.

Én alapból képtelen vagyok a haragra, legalábbis öt percen túl. Nem bírom  ezt a fajta feszültséget, ezért feloldom, vagy magamban, azzal, hogy megkeresem a miérteket, vagy megbeszélem az illetővel, és így bocsátok meg.  De most haragszom, és nem is akarom feloldani. Jó érzés.