fel lehet-e ébreszteni egyszerKét

"Felhúztad a dzsekimen a cipzárt,
pedig a Tóth Jani már kint várt,
az udvaron, a nagyszünetben-
Emlékszem, másodikban,
fogadtunk száz forintban,
hogy elveszel feleségül
Egy hókiflit tettél a füzetemre,
a porcukor ráolvadt a nevemre,
százszor le kellett írnom,
hogy jobban fogok vigyázni
És "adj király katonázni"
mentünk délután,
nem tudtak minket szétszakítani,
még egy hatodikos fiú sem, a Dani,
úgy szorítottad a kezem.
Negyedik végén a technikaórán,
egy bőrszíjat fontál, még most is jó rám,
megvan a rajz is-
Azt mondtad, ez lesz a család,
masnis kislány, s egy fiú, Csanád,
zsírkrétával, a mi gyerekeink
De aztán hetedikben, a kiránduláson,
Molnár Lia mellé ültél a farakáson,
neki számoltad az évgyűrűket.
Nyolcadikban padtársat cseréltünk,
a ballagáson már nem is beszéltünk,
nem írtam alá a tablóképedet.
A pályaudvaron múltkor láttalak,
elől már őszül, ritkul a hajad,
ismerjük egymást, bólintottam.
Visszanéztél, nem voltál egyedül,
siettem én is, a mobilom lemerül,
indul a vonatom.
Egy tornacipős kissrác, s egy tacskó volt veled,
a rajzlapról a masnis fogta a kezed,
(a százassal még mindig tartozol)"